Az előadás címe: Az 1989-es romániai forradalomba történő magyar beavatkozás kérdése

Harminc évvel a romániai 1989-es forradalom után még mindig számos megválaszolatlan kérdés osztja meg a romániai társadalmat. Ezek közül a forradalom eseményeibe való beavatkozás kérdése közvetlenül is érinti Magyarországot, ugyanis jól körülírható az a csoport, amelyik még mindig életben tartja azt a mítoszt, miszerint a magyar állam különböző formában, de közvetlenül beavatkozott a romániai eseményekbe, és tette ezt egyrészt saját érdekből, másrészt pedig szovjet befolyásra.

Az előadásban többek között levéltári iratok és a felelősségre vont hivatásos tisztek peranyagai, illetve a hivatásosok visszaemlékezései alapján elemezzük, hogy mit tudtak a román katonai és belügyi vezetők a nyugati irányból érkező veszélyről, és milyen tényleges intézkedéseket tettek a feltételezett vész elhárítására. Továbbá vizsgáljuk, hogy kinek és miért állt érdekében a külső ellenség veszélyeztetésének motívumát felépíteni, valamint mindez hogyan befolyásolta az ország új vezetésének a katonai és belügyi szervek átalakításáról, illetve felállításáról hozott döntéseit.
A román szakemberek legújabb kutatásai alapján azt mondhatjuk, hogy az 1989-es események hátterében a külföldi támadás vélelmezése alapot adhatott a belügyi és a katonai vezetőknek a véres beavatkozás végrehajtására, illetve a későbbiek során mentségül szolgált azok számára, akik emberiesség elleni bűncselekmény vádjával kerültek bíróságra.

A forradalom alatt a román és a magyar állam legfelső katonai vezetőinek egyeztetése folyamatos volt, illetve a román levéltári források azt bizonyítják: a Szekuritáté vezetése teljesen tisztában volt azzal, hogy idegen fegyveres erők nem tevékenykednek Románia területén, a mítoszt mégis megteremtették és az tovább él még napjainkban is.

Ha megismerjük, hogy a beavatkozás mítoszát milyen körülmények között kreálták, valamint feltárjuk a létrehozók céljait és az ügyben kifejtett tevékenységüket, mindez segít a napjainkban is zajló bírósági eljárások megértésében.

Bandi István