Szondy Máté & Szabó-Bartha Anett - Démonaink

Első és bizonyos, hogy nem az utolsó *ACT (Acceptance and Commitment Therapy, vagyis Elfogadás és Elköteleződés Terápia) könyv, amit elolvastam. Ugyan elsajátítani a benne lévő gyakorlatokat nehéz, de emiatt ezt a könyvet bármikor érdemes felcsapni. Többször elővettem, amikor nagyon sarokba szorítottak az érzéseim, a gondolataim. A Démonaink 331 oldal – ha a függeléket és a felhasznált irodalmat nem számoljuk bele –, és nem kell mondanom, viszont sok helyen aláhúztam, netán felcetliztem. Ez azt jelenti, hogy a könyv háromnegyed része színes cetlikből áll, itt-ott azért blokkokat is raktam az oldalak közé.

Éppen ezért gondoltam arra, hogy erről a könyvről ajánlót írok. 

Fülszöveg:

Félelmek, ​önbizalomhiány, szorongás, bizonytalanság, elégedetlenség – sokan úgy véljük, ezek az érzések megakadályozzák, hogy teljes életet éljünk. Belső élményeinket gyakran az életünket beszűkítő démonoknak érezzük, amelyeknek meg kellene szűnniük ahhoz, hogy boldogok legyünk: „Ha majd végre megszűnik a szorongásom…”, „Ha egyszer bízni tudok önmagamban…”, „Ha végre biztos leszek abban, hogy…”.

Démonainktól ezért sokféleképpen próbálunk megszabadulni, ám egyre frusztráltabban, csüggedtebben tapasztaljuk, hogy ez sehogy sem sikerül. A rossz hírünk az, hogy a démonok (vagyis a kellemetlen, félelmetes, fájdalmas belső élmények) nem legyőzhetők. Akár tetszik, akár nem, részei az életünknek, egyéb élményeinkhez hasonlóan. A jó hír azonban az, hogy nem is szükséges megszüntetnünk ezeket ahhoz, hogy teljes, örömteli és kielégítő életet élhessünk. Azaz a démonok nem legyőzhetők, de meg lehet tanulni olyan módon együtt élni velük, ami nem akadályoz bennünket céljaink elérésében.

Könyvünkben olyan feladatokkal, gyakorlatokkal és történetekkel találkozhat, melyek segíthetnek Önnek elérni ezeket a célokat. Az általunk képviselt megközelítés az úgynevezett elfogadás és elköteleződés terápia, melynek hatékonyságát klinikai kutatások igazolták számos hétköznapi probléma és pszichológiai zavar kezelésében egyaránt. Ez a módszer kevésbé foglalkozik a múlt feltárásával, a minket akadályozó nehézségek kialakulásának hátterével. A kérdés, amire választ keres, sokkal inkább az: ha már itt van az életünkben, mit kezdjünk vele? Hogyan viszonyuljunk hozzá úgy, hogy minél kevésbé gátoljon minket az értelmes és örömteli élet megélésében?

A könyv tehát bárki számára hasznos lehet, aki ilyen életre vágyik, és ennek érdekében hajlandó a gyakorlatban is kipróbálni az olvasottakat.

„Rájöttem, hogy úgy bánok a gondolataimmal, mint ahogy az apám bánt velünk: folyton eltaszítom őket. El akarom távolítani magamtól őket, pedig ugyanúgy a részeim, mint a szívdobogásom és egyéb testi folyamataim… Leültem, rettegtem a félelemtől, hogy mi fog történni, de azt mondtam, hogy gyertek, nem löktem el őket. Úgy tekintettem a gondolataimra, mintha a saját gyermekeim lennének, olyan természetesek voltak. Úgy éreztem, hogy nem akarnak nekem rosszat, sőt lehet, hogy jót akarnak. És azt vettem észre, hogy abszolút megszűnnek, amikor tudatosan rájuk figyelek. Akárhányszor korábban figyelmet akartak, eltaszítottam őket… Most közel engedem őket magamhoz, hiszen hozzám tartoznak.” 

A Démonaink – egyúttal az ACT-nak – erőssége éppen az, amit ki is emeltem, ez pedig önmagunk elfogadása a traumákkal, az érzéseinkkel és a gyengeségeinkkel együtt. Nem akarja kiölni az olvasóból a negatív belső élményeket, hanem segít azokkal együtt élni. Ez szükséges ahhoz is, hogy a későbbiekben ezt felismerjük és az értékrendünkkel azonosan cselekedni tudjunk.

„Nem kell szeretnünk vagy élveznünk az érzéseinket, de látnunk kell, hogy azok csak úgy válhatnak kezelhetővé, ha hajlandóak vagyunk elfogadni a jelenlétüket, és kapcsolatba kerülni velük.” 

Szondy Máté és Szabó-Bartha Anett remekül összeszedett könyvet írt a témában. A Démonaink tematikusan egymásra épül, ezért első olvasásra érdemes sorban haladni. A hasonlatokkal szépen van érzékeltetve az emberben lezajló események, ezáltal egyszerűbb önmagunkat megérteni, valamint az olvasottakat megtanulni használni. 

Nekem személyes kedvencem a strandlabdás és a mozinézős hasonlat. Az első hasonlat az élményelkerülés köré épül, a második pedig a tudatos jelenlétre építkezik. Konkrét gyakorlat pedig szintén az utóbbihoz kapcsolódik, ahol például az ételre kell fókuszálni, megfigyelni annak a textúráját, percekig ízlelgetni, kézzel megtapogatni, satöbbi.

Szerintem több ehhez hasonló könyv kellene a piacra, ahol nem a nyugati, pozitív gondolkodásnak a majmolás megy, az elérhetetlen boldogság hajszolása, hanem igenis megtanítja az embereket elfogadni, hogy az életnek ott van azon része, ami fájdalmas: a démonaink. 

Hogy kinek ajánlom?

Igazából azt mondanám, hogy mindenkinek, mert úgy vélem, minden embernek van egy traumája, ami élete végéig el fogja kísérni.

*Slow Magazin - Elfogadás és Elköteleződés Terápia: ACT