|
|
 |
Nézd végig a korábbi galériákat 2005-2006 Gallery, 2007 Gallery, 2008 Gallery, 2009 Gallery, 2010 Gallery & 2011 Gallery
A magasabb és közepes szélességeken élők számára a nyár során a szürkületi égbolt számos megfigyelési lehetőséget rejt. Az amatőrcsillagászok számára a meleg nyáréjszakák kedvezőek lehetnek, bár az északabbra élők esetében a sötétség hiánya miatt a mélyég megfigyelések lehetetlenek ilyenkor, s néha még a sarki fény is belemosódik az 'navigációs szürkületbe'. De nincs minden veszve, ha a rövidke nyári éjszakákra gondolunk, mivel ilyenkor egy másik érdekes jelenség mutatkozhat meg a megfigyelők előtt. Ha az 50-65 szélességi kör között élsz, akárt délre akár északra az Egyenlítőtől, a helyi nyár során szerencséd lehet megfigyelni az éjszakai világító felhőket, vagy rövödítve NLC-ket. A szezon ezen a szélességen az északi féltekén nagyjából május közepétől augusztus elejéig tart (Magyarországi tapasztalatok szerint június közepétől július végéig lehet számítani rájuk). A déli féltekén pedig december-január az időszaka. Az utóbbi évek során az 50-65 szélességtől távolabbi régiókban is megszaporodott az észlelések száma.
Az első saját észleléseim óta arra törekszem, hogy minden egyes NLC megjelenésnek tanúja lehessek nyaranta, s az észlelések gyakoriságával növelhessem a hozzáértésemet is, a megjelenésük ideje, gyakoriságuk, formaviláguk, mozgásuk terén. A lehető legtöbb megfigyelési tapasztalatra szeretnék szert tenni, lehetőleg fényképeken is rögzítve minden eseményt Észak-Írország egén.
 |
Sok éve fedeztem fel magamnak az NLC-ket, amikor véletlenül láttam meg a hajnal előtti égbolton sejtelmesen felragyogó alakjukat a nyári üstökösvadászatom befejeztével. Emélkszem, mennyire elbűvölt a szerkezetük, a színviláguk, s valahol mélyen már akkor tudtam, hogy ez a jelenség egy igen különleges dolog. Akkor még nem tudtam, hogy miket is látok valójában, nem ismertem fel a valódi jelentőségüket, habár a növekvő kíváncsiságom miatt fokozatosan több tudásra tettem szert, folyóiratokban, könyvekben utánanéztem, hogy mi is történik odafenn és miként is érdemes megfigyelni a jelenséget. Szerencsém volt összebarátkozni még akkoriban egy veterán NLC-megfigyelővel, aki több, mint 30 éves tapasztalattal bírt, ő a helyi csillagászati egyesületnél tevékenykedett és neki köszönhetem, hogy magas szintre jutottam az NLC-k iránti érdeklődésemben. Ő John C. McConnell és az évek során számtalan szöveges üzenetet váltottunk és telefonbeszélgetést folytattunk ezeknek a csodálatos felhőknek a megvitatására. |
2005 nyara különösen, majd 2006 és 2009 jelentős látványosságokat hozott, a legszebbeket, amiket eddig látni volt szerencsém, El sem tudtam képzelni, hgy a természet ilyen csodálatos műalkotásokkal díszítheti az égboltot. Minden egyes észlelés során egyedi vonásokat figyelhettem meg, a legszebbek pedig gyakorlatilag az egész égboltot beborították lélegzetelállító formával és színnel. Ezek felejthetetlen élmények voltak! Ha sosem láttál még erős fényű komplex NLC-t, készülj fel arra, hogy teljesen levesz majd a lábadról! E felhők igazán mély vizuális élményt nyújtanak, s ha egyszer egy ilyennek részese voltál, jó eséllyel életed hátra lévő részében már erősen kötődni is fogsz hozzájuk, ahogy velem is megtörtént. Vigyázat, ez azzal jár, hogy igen keveset fogsz aludni!
Az NLC-k viszonylag kevés hasonlóságot mutatnak a normál felhőkkel, amiket a troposzférában - a légkörünk azon rétegében, ami 14km mgasságig terjed ki - ez az alacsony magasság termeli az időjárási felhőinket, amik a szürkületi égbolt fénye ellenében sötétnek látszanak, mivel a Föld árnyékos oldalán helyezkednek el a megfigyelő nézőpontjából, őket ekkor nem éri a napfény. A "noctilucent" latin szó, kb. annyit jelent, hogy éjjel fénylő s eme felhők valóban világítani látszanak. Magát a kifejezést, az éjszakai világító felhőket (Leuchtende Nachtwolken) valószínáleg Otto Jesse alkalmazta elsőként, aki a Berlini Obszervatóriumbantevékenykedett s ő készítette az első fotografikus megfigyeléseket e felhőkről. Amikor a nap 6-16 fokkal a horizont alatt van, a mintegy 82km magasságban, mezoszféra határán elhelyezkedő NLC-ket még éri a napfény, így a felszínen tartózkodó megfigyelők számára láthatóvá válnak.
 |
Még ma is igen keveset tudunk az NLC-kről, az NLC-ismereteink gyakorlatilag elférnének egy levelezőlapon is. E felhők rejtélyes és különös megjelenésűek, megfigyelésük és fotózásuk igencsak kívánatos, mivel ezek a kutatók számára igen értékes információkat hordoznak. Így mind a meteorológia, mind a csillagászat tudományát segíthetik észleléseikkel az amatőr megfigyelők - igazán különleges lehetőségként a tudomány világában. Az éjszakai világító felhők keletkezése legalább olyan nehezen megfogható dolog, mint maguk a felhők, a legvalószínűbb s legnépszerűbb elmélet szerint a légkörünkbe jutó mikrometeorok, meteorok pora segíti elő a jégkristályok kondenzációját. E jégkristályok, amik meteorokból, üstökösökből és aszteroidákból eredő porszemcséket tartalmaznak, nagyjából akkorák, mint a cigarettafüst mikroszkopikus koromszemcséi. |
Az NLC-t alkotó jégkristályok annyira átlátszóak, hogy a beeső napfénynek csupán ezredrészét verik vissza, így érthető, hogy nappali világosságban miért nem válnak láthatóvá. Az NLC igencsak vékonyka leplet alkot, a mérések szerint az optikai vastagságuk 10 és 4 nm tartományba esik, maguk a szemcsék pedig 50nm körül vannak. A mezoszféra, ahol az NLC-k találhatóak, mintegy -100°C hideg, s itt igencsak ritka dolog a víz, de ami víz fellelhető, az a lehető leghamarabb kifagy egy (meteor eredetű) porszemcsére. E szemcsék szolgálnak a kicsapódás magvaiul, s ennek hatására az NLC süllyedni kezd, majd néhány kilométer után elérkezik abba a magasságtartományba, ahol, 80-100km-rel a tengerszint felett, megláthatjuk őket.
A mezoszféra a sarkvidék felett, a nyári hónapok során a leghidegebb, ezért is látjuk ilyenkor az NLC-ket. A mezoszféra (Nagy-Britannia felett mért) aktuális hőmérsékletének adataiért ezt a linket érdemes figyelni, hasznos segítség lehet. A kutatók egy része azon a véleményen van, hogy az NLC-k megjelenése a globális felmelegedést jelzi, mégpedig azért, mert a felszín közeli hőmérséklet emelkedésével csökken a mezoszféra hőmérséklete, s ezzel lehetőség nyílik az ottani csekély víz felhővé kondenzálódására. További információk, modern felszíni megfigyelések és múltbéli jelenségek feljegyzései, tudományos információk, amiket az AIM műhold 2006-os felbocsátása után gyűjtötöttek és gyűjtenek, talán új megvilágításba fogja helyezni az NLC-k kialakulását. Jelenleg viszont még mindig egy rejtélyekkel teli jelenséggel állunk szemben.
 |
Jól ismert, hogy az első NLC-ket Thomas W. Backhouse-nak köszönhetjük 1885-ből, pontosan 2 évvel a Krakatau 1883-as hatalmas (saját szigetét megsemmisítő és óriási cunamit produkáló) kitörését követően észlelte. A kitörés során rendkívül nagy mennyiségű vulkáni anyag került a légkör magasabb rétegeibe és a feltételezések szerint ez indította el az NLC-k kialakulását; a világító felhőket ezt követően egyre többször és többször figyelhették meg. Van olyan tanulmány is, ami szerint azonban egyáltalán nem játszott szerepet a kitörés a felhők létrejöttében . Garsden és Schroder (1989) kétségbe vonja, hogy nem lehettek NLC-k az 1885-ös megfigyelések előtt, s azt valószínűsítik, hogy a kitörés jelentősége mindössze annyiban állt, hogy az emberek figyelmét a nyári szürkületi égbolt pontos megfigyelése felé irányította. Az elmélet minden bizonnyal sok igazságot tartalmaz, de nehéz elképzelni, hogy a kitörés előtt senki se figyelte volna az alkonyi, hajnali égboltot. < An 1888 lithograph of the 1883 eruption of Krakatoa from Wikipedia |
 |
Úgy tűnik, hogy legalább egy feltételezhető NLC észlelés lehet, ami kb. 35 évvel előzte meg a Krakatau kitörését. Dr Christopher John Butler csillagász kutató az északír Armagh Obszervatóriumból szenvedélyes gyűjtője a történelmi idők során az obszervatórium naplójába került időjárási és légköroptikai megfigyeléseinek, amelyeket Thomas Romney Robinson, az intézet harmadik igazgatója jegyzett le. Robinson 1849-52 közt izgalmas megfigyelések sorozatát rögzítette, s elképzelhető, hogy két, 1850. májusi feljegyzés is NLC-ről tanúskodik. Május 1-jén így ír: ''furcsa fénylő felhő látható északnyugaton, nem sarki fény'. Ez eléggé úgy hangzik, mintha NLC lett volna, habár a korai dátum alapján az NLC szezonon kívülre eső időpontban született, ám nem zárhatjuk ki, hogy Armagh szélességén már ekkor kialakulhatott NLC (Érdemes elolvasni ezt az írást a témában.) Az NLC-k egy korai megifgyelője Robert Leslie, úgy írja le ezeket a felhőket, mint '' furcsa, kicsiny felhőformák, melyek néha igen szabályosak, mint a tengerparti homok hullámai, vagy mint a halak, őshüllők megkövült csontja, amiket magában foglal az anyakőzet'' (Ken Kennedy 2006). Minden bizonnyal ez a nagyon szemléletes leírás szolgált a ma használt "halcsont" NLC szerkezeti forma elnevezésének alapjául. |
Az NLC-k vizuális megfigyelése meglehetősen könnyűnek ígérkező feladat, de néhány kulcsfontosságú dolgot meg kell hozzá jegyezni, hogy a megfigyelés az adatbázisok számára is értékes legyen. A vizuális észlelés során fel kell jegyezni a következőket: a jelenség legmagasabb függőleges kiterjedése, az azimutális ("vízszintes") kiterjedése, a fényessége, valamint a megfigyelés alatt látott formavilág. A következőket tartalmaznia kell megfigyelési adatoknak:
 |
Pontosan mérd ki a felhő azimutális kiterjedését fokokban. Észak = 000 fok Kelet = 90 fok Dél = 180 fok Nyugat = 270 fok. A 2 magnitúdó fényességű 'Sarkcsillag' jelzi az Észak irányát a horizontod feletti égrészen. Példa: NLC-t látsz, ami Nyugat iránytól terjed Észak felé, azon 10 fokkal túlnyúlva, akkor az azimut adatod így néz majd ki: 270 foktól 010 fokig. Az is segíthet, ha kézzel kiméred a teljes kiterjedését. Nyújtsd előre egyenesen a karodat, nyisd szét az ujjaidat és így mérj, ezzel a rendkívül egyszerű technikával: |
1) A kisujjad és a hüvelykujjad közti távolság kb = 20 fok (40 telihold átmérő)
2) A kisujjad és a mutatóujjad közti távolság kb = 15 fok (30 telihold átmérő)
3) Ökölbe szorított kezed kb. = 10 fok (20 telihold átmérő)
4) Három ujjhegyed kb = 5 fok (10 telihold átmérő)
5) A hüvelykujjad kb = 2 fok (4 telihold átmérő)
6) A kisujjad hegye kb = 1 fok (2 telihold átmérő)
A magassági kiterjedést a kezeddel tudod kimérni, ha tiszta a horizont, akkor azt is mérd ki, hogy a felhő alja mennyivel emelkedett a horizont fölé. Legtöbbször azonban ez megoldhatatlan, mivel a felhő egybemosódik a láthatár homályával vagy távoli felhővel.
Egy adott NLC fényességét a szokványos 5 fokú skálán tudjuk értékelni, ezt lentebb részletezem. Az új, tapasztalatlan észlelők számára ez elsőre bonyolult feladatnak tűnhet, de a látott NLC-ken gyakorolva egyre könnyebben tudják majd megmondani, hányas volt a skálán. A saját képeimből válogattam össze azokat a példákat, amelyek segítségével bemutatom, milyenek is az adott fényességű NLC-k. Azt is meg kell jegyezzem azonban, ez a fényességi érték a valós NLC észleléskor látottakban ehhez képest eltolódhat, nem szigorúan vett értékekről van szó, hanem becsült fényességű példákról. A gyakorlás mindenképpen növeli a pontosabb becslés esélyét. A becslésünket finomíthatjuk úgy, hogy pl. nem egyszerűen 3-as, hanem 3,5-es értéket becslünk az adott látvány alapján.
 |
Igen halvány NLC látszik csak, ami egy hajszállal fényesebb csak az égbolt háttérfényességénél, leginkább egy sejtelmesen fénylő füsthöz, ködösséghez hasonlít. A leghalványabb az 1-es fényerejű NLC-k esetében elfordított látással* érzékelhető csak, a gyakorlatlan megfigyelők nem is veszik észre. Ha bizonytalan vagy, használj binokulárt, s győződj meg róla, hogy a Nap valóban 6-16 fokkal van a horizont alatt (planetáriumprogrammal ezt bármikor ellenőrizheted), illetve az észlelésedet megerősíthetik más megfigyelők.
* Elfordított látásnak hívjuk azt a halvábny objektumok megfigyelésére használt csilllagászati megfigyelőtechnikát, amelynek során a szemünk éjjeli látásérzékenységének gyengeségével szemben a biológiai felépítését használjuk ki az észlelés során. E biológiai háttérbe nem megyek bele, a dolog lényege egy begyakorolható módszer: a célobjektumot ne a látómezőnk közepére (ahova MOST is nézel, mikor ezeket a betűket olvasod), hanem attól az orr irányába kb. 12 (6-20, egyénenként változik) fokkal irányozzuk be. Vagyis tekintetünkkel nézzünk előre, de a figyelmünket irányítsuk kb. 12 fokkal az orr felé a látómező közepétől. Spontán is könnyen felfedezhető az elfordított látás hatása, az éjszakai égen nézelődés során hirtelen be-bevillanó halvány objektumok megpillantásával, amikre, ha _rá_nézünk, nem látunk semmit. Kis gyakorlással elsajátítható módszer, érdemes megtanulni!
 |
Tisztán látható a szürkületi égbolton, de viszonylag alacsony fényességgel. A 2-es fényerejű NLC a látványosabb szerkezeti formák kialakulása előtt sejtelmes kékes fénylésként mutatkozhat meg.
 |
Ez a fényesség már igazán könnyen látható jelenséget takar, ami kontrasztosan elválik az égi háttértől, nem lehet nem észrevenni.
 |
Fényes NLC, tekintetet vonzó, nagyon könnyű észrevenni egy gyakorlatlan, alkalmi észlelőnek is. A 4-es fényesség szinte mindig igen látványos jelenségként tűnik fel, szinte árnyékot vet a tereptárgyakon, előfordult már, hogy sarki fénynek nézték.
 |
Rendkívül fényes, és a felhők felé néző épületeket, tárgyakat meg is tudja világítani. Az 5-ös fényerejű NLC néha még a Capellához hasonló fényesebb csillagoknál is jóval erősebb, a Jupiterhez, Vénuszhoz hasonlítható fényességű. Ehhez nem lesz szükség rá, hogy a sötéthez szoktasd a szemed, s igen sokan észreveszik maguktól. Az 5-ös fényerejű NLC hatására az előterében lévő sekély köd kékesen fényleni kezd, tükröződhet a troposzférikus felhőkről, a mezőket pedig kísérteties fényben fürdeti. A múltban az észlelők újságot is tudtak olvasni az NLC fényénél, az 5-ös fényerő az NLC-k csúcsa, soha el nem feledhető élményt nyújt.
Minden NLC megjelenés különféle szerkezeti formákból áll össze, ezeket négy fő csoportba lehet sorolni: Fátyol (I-es típus), Sávok (II-es típus), Hullámok (III-as típus), Örvények (IV-es típus). Ezek további alosztályokra oszthatóak. Alkalmasint az NLC olyan szerkezeti vonásokat is mutat, amiket a fenti négy kategóriába nem lehet besorolni, így további 4 "ismeretlen" típust is megnevezünk, lentebb ezeket is bemutatom a képeken. Egy NLC megjelenés állhat csupán egyféle típusú felhőből, de akár mindegyikből is tartalmazhat részleteket. Kis gyakorlattal könnyen megtanulható a kategóriák pontos felismerése.
 |
A fátyol típusú NLC megjelenésében nem találhatunk szerkezetet, leginkább egy sejtelmes ködfoltra hasonlít, illetve néha háttérként szolgál a szerkezettel rendelkező felhők mögött. ha csak önmagában látjuk a sötét éjjeli égen, kísértetiesnek tűnik. a 3-5-ös fényességű fátyol felismerése könnyű, de az 1-2 fényességőt tapasztalatlanabb észlelőként összetéveszthetjük a nyári alkonyi horizont derengésével. Figyelembe kell venni a holdfényt is, és az esetleg jelen lévő fátyolfelhőzetet is. Vajon észrevesszük a különbséget?
Sávok vaqgy vonalak, amik lehetnek párhuzamosak is, vagy keresztezhetik egymást kis szögben. Két további altípusra osztandóak.
 |
Elmosott, lágy szélű sávok, hasonlóképp egy üstökös kómájához, esetükben is nehéz lenne megmondani, konkrétan hol van a szegélyük és hol kezdődik az égi háttér,mert abba fokozatosan mosódnak bele. .
 |
Éles, jól meghatározható szegélyű sávok, ezek egyenként vagy csoportokban is előfordulhatnak. A IIb típusú sávok nagyon látványosak lehetnek, leginkább akkor, ha egy sáv árnyéka egy mögötte lévő, másik NLC formára vetül, s ettől az egész jelenségnek 3D hatása lesz.
 |
A hullámok az NLC legjellemzőbb formavilágát jelentik, hívják a hullám mellett halcsontnak is e formát. Pont úgy festenek, mint a tengerparti homok fodrozódó felülete apálykor - lásd Robert Leslie fentebb említett leírását - s gyakran együtt láthatóak a IIa és IIb típusú sávokkal. A hullámok is két altípusra oszthatóak, IIIa és IIIb elnevezéssel, alább részletezem ezeket. A fenti fotó a Derry megyei Benone Fövenyen készült, amikor egy forró nap végén a 2012-es NLC szezon első jelenségeit vártuk. A homokban pontosan olyan hullámzó minta látható, mint az NLC-k esetében, így remek összehasonlításul szolgál.
 |
A IIIa hullámok rövid, egyenletes és keskeny vonalakból állnak. A fotó a 2009-es év rendkívül jó jelenségeinek idején készült, s kiváló példája a típusnak. Ezeket a formákat fogod leggyakrabban látni az NLC észleléseid során.
 |
Az előzőhöz nagyon hasonló, ám a hullámok ez esetben a víz hömpölygéséhez, illetve undulatus típusú troposzférikus felhők szerkezetéhez hasonló rendszerben fordulnak elő, nagyobb léptékűek a IIIa-nál, a hullámzás nagyon változatos lehet. A fenti kép is a 2009-es évadban készült, egy alkonyat utáni jelenség idején, amikor az egész égboltot beborította az NLC, remek IIIb típusú mintázattal.
Az örvények csavart vagy hurkot formázó mintázatból állnak, az örvény sugara alapján 3 további altípusra bonthatóak.
 |
A IVa típus esetében a szerkezet részei maximum a telihold méretéhez (0,5 fok) mérhetőek, illetve ennél kisebbek, de ne feledjük, hogy ezek a felhők rendkívül magasan, 80km felett helyezkednek el, így a valóságban még egy ilyen aprónak látszó elem is hatalmas méretű. Ez a kép 2011-ben készült, a formák késő éjjel az Atlanti-óceán partján, Antrim megyében, Skócia irányába nézve látszottak. T
 |
Az egyszerű görbék 3-5 fokos (6-10 telihold méretű) sugarúak. A kép a 2009-es év egyik első komplex jelenségét örökítette meg, a Capella csillaga alatti részen jól látható IVb típusú örvényekkel.
 |
A nagy léptékű örvények sugara legalább 10 fokos, vagy ennél nagyobb (20 teliholdnyi méretű, vagy ennél nagyobb). Személyes kedvencem ez a típus, drámai megjelenése okán; ha alaposan megfigyeled, láthatod, amint ezek a nagy örvények lassan elmozdulnak a háttér csillagaihoz képest, igen nagy élmény nézni őket! Az örvények legtöbbször a komplex jelenség részeként láthatóak, együtt fordulnak elő hullámok, sávok rendszerével, más szerkezeti elemekkel, amik együttesen igen kísérteties formavilágot alkothatnak, néha csontváz-szerűek, vagy rendkívül idegenszerűen hatnak. Több alkalommal megfigyeltem, amint világító gerincoszlop, különös hüllőszerűség, vagy szaladó, humanoid alakú lény alakult ki a felvonuló felhőformákban.
A komplex szerkezetek négy fő kategóriába oszthatóak .
 |
AZ NLC gyakran nem sorolható be az I-IV típusok egyikébe sem. Ez az úgynevezett "ismeretlen" típus, de feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a valóban ismeretlen forma ténylegesen igen csekély számú. Az O típus leginkább a sávok, hullámok, örvények, csomók és hálók egységes kombinációjaként jelenik meg. A fenti kép 2009. június 18/19 éjjelén készült s az általam eddig látott leglátványosabb formavilágú NLC-t ábrázolja. A jelenség az elmúlt 100 év legalacsonyabb foltszámú naptevékenységi minimumakor készült, a vizuális megfigyeléseim alapján ez volt a leginkább "ismeretlen" szerkezeti elemekből álló jelenség. Ezek némelyiként bejelöltem a képen, ahol láthatóan ötvöződnek a jól ismert formák is. Az írásom nyitóképe is ekkor készült. .
 |
A fénylő csomók jelenléte, vagy egyik szerkezeti elem erősen hangsúlyos volta az NLC-t általánosságban az S típusba sorolja. A fenti remek példa fotója 2006-ban készült, ez az év volt az első igazi számomra a komplex jelenségek megfigyelésében. Ekkor még nem voltak a környékünkön az utcai lámpán felszerelve, így a jelenséget ténylegesen a házunktól fényképezhettem, régi bridge fényképezőgépemmel, a jó öreg, megbízható Fujifilm S5600-zal, ez talán arra is bizonyíték, hogy nem kell különösebben bonyolult kamera a jelenség megörökítéséhez. Valójában a 2005-ös szezonban még automata kis kompakt géppel is fotóztam NLC-t, egyszerűen éjjeli módra állítva a kamerát. Ugyanezt meg lehet tenni a mai mobiltelefonokba épített kamerákkal is, leginkább persze a fényesebb jelenségek esetében. Ha ilyennel rendelkezel csak, próbálkozz bátran!
 |
Egy felhős estén, még 2007-ben vagy 2008-ban épp DVD-t néztem otthon, SMS-t kaptam a rendkívül termékeny NLC megfigyelőtől, John C. McConnell-től, miszerint fényes NLC látszik. Felkaptam a felszerelésemet és kirohantam az út széléhez, ahol ez a gyönyörű hajnal előtti látvány fogadott. A látvány akkor két, jobbról balra az égbolton átvágtató paripára emlékeztetett, talán látod is a lábakat alul, s mögöttük a lobogó farkukat. Most, utólag szemlélve a fotót, inkább valami hüllőnek tűnik, mintha egy velociraptor farokcsigolyái is látszanának. A bekeretezett részen jól megmutatkoznak egy hosszú sávot keresztező hullámok. Ne feledd, hogy a hullám és a halcsont ugyanazt a formát jelenti, ne keverjen meg, hogy felváltva használhatóak.
V típus (Háló) |
Hálószerű szerkezet, sakktábla mintázatára emlékeztet. Legvalószínűbb, hogy ez a szerkezet kettő, vagy több egymás mögötti NLC réteg együttes látványából jön létre, s hozza létre a halászhálóhoz hasonló formavilágot. Szerintem a V típus a leglátványosabb NLC formák egyike, a háló rései lehetnek oválisak, szögletesek vagy néha rombusz alakúak, mindezek szerveződött rendben állnak. A fenti példát egyik egész éjjel tartó NLC során fotóztam 2006-ban. A hűlószerű szerkezet leginkább akkor mutatkozik meg, ha az NLC alacsony függőleges magasságban látszik, ilyenkor ugyanis e felhőkre gyakorlaltilag oldalsó nézőpontból láthatunk rá, így nagyobb az esély, hogy egymás mögé kerüljenek a különálló NLC felhők s kialakulhatnak az egymást keresztező szerkezetek. Amikor nagy magasságokba nyúlik a világító felhő, sokkal valószínűbb, hogy csak egy réteget látunk, s így a kevésbé összetett mintázat jelenik meg.
 |
A latin "lacunosus" azt jelenti, lyukakkal teli, lyukacsos, ezek a lyukak vagy gödröcskék ismertek a középmagas és magas szintű időjárási felhőkből is, mint pl. a Cirrus, Cirrocumulus és Altocumulus felhők esetében. Az éjszakai világító felhők esetében viszont sokkal látványosabbnak mutatkoznak. Egészen közönséges, de annál látványosabb szerkezeti elemek a lyukacskák, előfordulásuk sokféle mérettartományban lehetséges az egészen apró, finom lyukaktól az elnyúlt gödröcskéken át egészen az éles határvonalú buborék-szerű nagy ürességekig, vagy a kifinomult méhsejt jellegű szerkezetig. Ezek a lyukak sokszor drámai megjelenésűek, csoportokba rendeződnek, néha úgy néznek ki, mint a Hold kráterei, amiknek az aljzata árnyékban van. A fenri kép 2011-ben készült, igen szép jelenség volt, de talán nem a legjobb példa a lyukak szempontjából, de ennek ellenére jól megfigyelhető az a része a felhőnek, ahol ezek a lyukak uralják a látványt, a felvételek készítése során a hullám mintázat elmozdulásával a lyukak elnyúltabbá váltak.
A fentiek tartalmazzák az NLC formavilág jelenleg használatos osztályozását, de minden bizonnyal finomodni fog az osztályozás az évek során még. Köszönöm, hogy belemélyedtél a témába, s remélem, sikerült a leírásom segítségével átlátnod az osztályozás lényegi elemeit. A felismerésükhöz érdemes gyakoroloni például az interneten található számtalan fotó segítségével, vagy akár az én képtáramban látható fotókon. Addig gyakorolj, amíg első ránézésre meg tudod állapítani egy NLC-ről a benne megjelent formákat. Ez esetben már a saját észleléseid során automatikusan fogod őket felismerni, egyre s gyarapítod a tapasztalataidat velük.
Igen ritkán adódik lehetőség a sarki fény és az NLC együttes megjelenésére, de érdemes megemlíteni a lehetőséget. Ilyenkor mind a sarki fény színét, kiterjedését, mind az NLC megjelenését pontosan le kell jegyezni, a két jelenség egymáshoz viszonyított helyzetét, vagy egyszerűen csak le kell fotózni őket.
Mind minden csillagászati megfigyelésnél, itt is lényeges az égbolt állapota. A megfigyeléskor jelen lévő holdfény, az átlátszóság, a légköri homály, a párásság, az esetleges köd vagy a troposzférikus felhők megléte mind lényeges elem. .
Ha nincs fényképezőgéped, vagy nincs nálad az NLC megpillantásakor, akkor végy elő papírt, íróeszközt, s készíts vázlatot a látott jelenségről 15 percenként. Jegyezd fel a látott formákat, a fényességet, a felhő magassági és azimutális kiterjedését, a színét, a mozgását. Egy órás időtartam alatt az így készült 4 vázlat alapján már látható lesz az NLC fejlődése, változása, eltűnése is. A jegyzeteknél mindig világidőben (UT) mért időpontot írj fel (Magyarország nyáron UT+2 órában van, vagyis csak vonj le 2 órát a karórádon látottból - lgym), így a jelenség az adatbázisokba egységesen kerülhet be.
A magasabb szélességeken az NLC az éjszaka során bármikor megjelenhet, napnyugta után, az éjszaka közepén vagy hajnal előtt egyaránt, így légy résen! (Magyarországon az éjszaka közepén nem lehet NLC, mert a mi szélességünkön ekkor túl alacsonyan van a Nap - lgym) Rendszeresen nézz rá az északi égrészre, éjszakánként több alkalommal is, ha el akarod csípni az NLC-ket. Az átlagos időjárási helyzetet beleszámolva egy észlelő egy szezon idején 12 vagy több alkalommal is láthat NLC-t, de természetesen ez nagyban függ attól, hogy hány derült éjszaka adódik a szezonban egy adott helyszínen. Fontos megjegyezni, hogy ne hagyd abba a megfigyelést, ha az alkonyat utáni NLC elhalványul és eltűnik, a túl korán abbahagyott megfigyelés esetén nem fogod látni a hajnal előtt visszatérő látványt. Főleg július vége, augusztus eleje felé a Nap már 16 foknál mélyebbre jut a horizont alatt, s egy időszak lesz, amikor nem tudja bevilágítani az NLC-k magasságát jelentő légköri régiót. Ettől még a legtöbb esetben hajnal előtt ismét megjelenik a világító felhő, s csak a szíved fájna, ha kiderülne, hogy egy lélegzetelállító jelenséget hagytál ki! Jó esélye van annak, hogy az esti órák során látott fényes NLC hajnal előtt ismét láthatóvá válik, ezt mindig tartsd szem előtt a megfigyeléseid során.
A magas szintűcirrusz felhők könnyen NLC-nek nézhetőek, főleg a napnyugtához közeli időben, ha a lenyugodott Nap még kissé megvilágítja a magasban elnyúló felhősávokat, néha aranyló, vagy vöröses fénnyel. Azonban, ha tovább figyelsz, ezek a cirruszok elárulják magukat, amint a nap mélyebbre jut, ők is elsötétülnek a még kissé világos égi háttérhez képest. Az NLC a Nap horizont alatti helye felett jelenik meg, de nem szokatlan, hogy a napnyugta helyétől akár sokkal keletebbre vagy nyugatabbra is láthassuk őket.
Egy 7x50-es vagy 10x50-es binokulár segítségével érdemes pásztázni az alkonyat utáni szürkületben a horizontot. Ezzel a módszerrel sokkal hamarabb észrevehető a halványabb NLC, mint szabad szemmel. A nagyítás alapján is könnyű megkülönböztetni az NLC-t a troposzférikus felhőktől, mivel az időjárási felhők széle elmosott, nincs erős kontrasztjuk az ég háttérfényességével szemben. Az igazi NLC összetéveszthetetlen.
Amikor nagy kiterjedésű NLC van az égboltodon, könnyen észreveheted, hogy az NLC is mozog. Egyszerűbben megláthatod ezt, ha egy fényes csillagot, például a Capella-t figyeled az északi égbolt alján, s ehhez képest tűnik fel a világító felhő elmozdulása. Az NLC kétféle módon mozoghat... .
1) Ha észak felé fordulva alaposan figyelemmel kíséred a jelenséget, láthatod, hogy mindig keleti irányba mozdul el kissé a felhő, ez a Föld forgása miatt van így. Az NLC kb. 700 km/h sebességgel mozog, ami kb. egy repülőgép sebességének felel meg! !
2) Az NLC akár emelkedhet, akár süllyedhet a horizonthoz képest. Ennek az az oka, hogy a Nap a horizont alatt süllyed vagy emelkedik, így alkonyat után egyre magasabb lesz az NLC, hajnal előtt pedig lecsökken a magassága.
Amennyiben 5-10 percenként készítesz egy fotót a jelenségről, könnyen láthatóvá válik ez a mozgás. Ha egy 5-ös fényerejű sávos vagy hullámos megjelenésű NLC-t van szerencséd megfigyelni, akkor könnyen előfordulhat, hogy a Capella fényét egyszerűen egy változócsillagéhoz hasonlóan hol elhalványítják, hol láthatóvá teszik. A Vénusznál nagyobb fényerejű (-5 magnitúdós) NLC esetén egyszerűen eltűnnek a felhő régiójában a csillagok. .
Az NLC legszembetűnőbb vizuális tulajdonsága a színvilága, ami a Nap horizont alatti helyzetétől függ s a légkörünk hatására jön létre. A horizonton, ahol az NLC alsó része gyakran beleolvad a háttér homályába, fantasztikus színeket láthatsz: vörös, narancs, sárga, zöld, arany fényléssel. Az NLC-n magasabbra tekintve fehéres, ezüstös fényben ragyog a felhő, a jelenség legfelső részén pedig elektromos kék, vagy enyhén lilás árnyalatot találsz. Az általánosságban kéknek látott jelenség színéért az ózonrétegen átjutó fény ózon általi elnyelési sávja okozza, ami miatt a sárgák kiszűrődnek a spektrumból (Gadsen and Parviainen. 1995). A felsorolt színek együttes megjelenése fantasztikus égi fetménnyé teszik az NLC-t a csillagokkal pettyezett égi vásznon. Ezek fényképezésénél ügyelni kell arra, hogy ne exponáljuk túl a jelenséget, mert akkor fehérré lesznek a színes részek, viszont egy kissé alulexponálva gyönyörűen látszanak majd a ragyogó árnyalatok a képen is, és ugye a lehető leginkább valósághű felvételt szeretnénk készíteni a jelenségről.
Azzal, ha polárszűrőt használunk akár a vizuális, akár a fotós megfigyeléshez, igen jó eredményt kapunk. A polárszűrő kiszűri a fénysugár bizonyos részét, a látható maradékot pedig hangsúlyossá, kontrasztossá, élénkebb színűvé teszi. Kétféle polárszűrő létezik: lineáris és cirkuláris, én az utóbbit javaslom, ez alkalmas az autofókuszos fényképek készítéséhez, a lineárist csak manuális fókusszal lehet használni. Ezeket a szűrőket a fotós szaküzletekben beszerezheted, ügyelj rá, hogy az objektíved szűrőmenetének megfelelő méretet vegyél. .
Az NLC kiváló fotótéma, a képeket pedig nem csak saját örömünkre, hanem a kutatók munkáját segítendő is érdemes elkészíteni. Lefotózni könnyű az NLC-t, ám igazán remek képet picit bonyolultabb készíteni róla. A legfényesebb NLC-kről bármilyen digitális kamerával könnyen készülhet jó felvétel. A kompakt kamerákat éjjeli üzemmódba állítva (1-3 másodperces felvételt tud általában készíteni így) tegyük fotóállványra, tedd az érzékenységet (ISO) legnagyobb értékre, s állítsd a fókuszt végtelenre 'tájkép' látószöggel. Késleltetett expozícióval (2-10 másodperc) tudsz bemozdulástól mentes képet csinálni. 4-es és 5-ös fényerejű NLC-ket igen könnyű így megörökíteni, de a halványabbak esetében már több dolgod akad. Érdemes ilyenkor a gépen megemelni az élességet, ha lehet, a fényerőt is, ezzel javíthatod a gép által rögzíthető jelenség láthatóságát a fotón. Ha nincs állványod, használd ki a környezet adta lehetőségeket, lény találékony: ablakpárkány, autó teteje, kerítésoszlop - bármi megteszi, ahol stabilan állhat a kamera.
A drágább 'bridge fényképezőgépektől' a csúcsminőségű DSLR kamerákig más módon kell eljárnod. Az ISO-t 400-1600 közti értékre állítsd, a záridőt 2-15 másodpercre, a rekeszt nyisd nagyra, s persze itt is kötelező az állvány, a távkioldó, ennek híján a késleltetett expozíció használata. Ha jó nagy (5-10x) optikai zoom van a kamerádon, vagy van teleobjektíved, remek felvételeket készíthetsz! A célterületre zoom-olva állítsd az élességet (akár még előzőleg) pl. a fényes Capella-ra, vagy az Arcturusra, esetleg jelen lévő fényesebb bolygóra, s eztán fotózz. Arra ügyelj, hogy az NLC mozog, ha lassan is, de hosszabb záridőnél már elmozdulhat annyit, hogy elmosódik emiatt a képen, így a jobb eredményért érdemes a lehető legrövidebbre venni a záridőt. Ezek a beállítási javaslatok természetesen csak ajánlások, az adott helyzettől, a kamerádtól függően ezek alkalomról alkalomra változhatnak. Az általános cél az, hogy túlexponálástól mentesen örökítsük meg az NLC-t és az égi hátteret, ezt legkönnyebben a rekeszeléssel érheted el, próbálkozz és hamar megtalálod az alkalomnak megfelelő beállításokat. A rekesz szűkebbre vételével (nagyobb értékre, pl. F/4,5 - F/6,3) élesebb, kontrasztosabb, nagyobb mélységélességű képet kaphatsz, s a színek is telítettebb árnyalatként jelennek meg a fotódon. Én személy szerint szeretem a fehéregyensúlyt automatára állítva használni, de nincs akadálya annak, hogy másképp állítsd be, akár nappali, akár volfram módba, de ha RAW-ban fotózol, ezt utólag is tudod majd állítani. (Ha városi fények közt vagy kénytelen fotózni, akkor a volfram a személyes javaslatom, ezzel a kivilágított utcák miatt vörösbe tolódó színeket sokkal valósághűbben látja a gép, mint automatán. Ha Kelvinre lehet állítani a fehéregyensúlyodat, akkor kísérletezd ki egy estén, hogy hány K az, amivel az általánosan használt észlelőhelyeden ideálisak leszenk az égi színek, a valóságot hűen tükrözők! - lgym)
Mindössze a fentieket kell figyelembe venned a fotózáskor, hogy látványos képeket kapj eredményül. Ha a tudományos kutatások számára is értékes képeket szeretnél rögzíteni, akkor kissé másképp lesz szükséges elkészítened a felvételeket. Mindig készíts egy képet egész órával kezdve 15 percenként, pl. 22:00, 22:15, 22:30, 22:45, stb Ennek igen egyszerű célja van: ha több észlelő készít ugyanarról a jelenségről azonos időben, de eltérő helyszíneken képeket, akkor a felvételek elemzésekor például ki lehet háromszögelni az NLC légköri magasságát.
Az NLC észlelésekor és fotózásakor fontos, hogy milyen előteret választunk. Alapvetően fontos, hogy alacsony, takarásmentes horizontod legyen az ÉNY-É-ÉK-i égrészeden, mivel sok esetben az NLC egészen alacsonyan látszik a horizont felett, s ha takart ez az égrész, akkor semmit se látsz majd ezekből. Ajánlott a fényszennyezéstől mentes égbolt, sötét helyszín, bár a fényesebb NLC-ket városi égbolton is remekül lehet látni. Ha lehetőséged van rá, keress olyan helyszínt, ahol néhány fa, vagy kisebb épület van, ezek egyrészt megnövelik a térérzékelést, méretarányul szolgálnak a jelenséghez, másrésztszebbé teszik a kompozíciódat is. Ha még izgalmasabb fotókat akarsz, akkor igyekezz belekombinálni egyéb csillagászati vagy meteorológiai jelenségeket, például iridium flerek, meteorok, sarki fények, villámló zivatarcellák, fényes üstökösök, holdszivárvány, ködív vagy fényesebb mélyég-objektumok, mint pl. az M45, az M31 vagy az M34. Ha vékonyka holdsarló is van az égen, akkor érdemes a megvilágítatlan részén látszó földfénnyel együtt ezt is belekoponálni a képbe. Ezeknek a kombinációknak csak a fantáziád szab határt!
Néhány megfigyelő webkamerával vagy videókamerával rögzíti a jelenséget, az eszközt kiépített helyen pl. háztetőn elhelyezve az automatán rögzíti az éjszaka eseményeit, míg az észlelő az igazak álmát alussza. Ilyenkor a következő napon csak át kell böngészni a felvételeket az esetleges jelenségért s kiválasztani a megfelelő képeket a felvételből, ahol látható az NLC. Ilyen esetekben lehet animációt is készíteni a sorozatfelvételekből. Az 5-ös fényerejű NLC egy átlag videókamera számára sem kihívás, de én például már a mobiltelefonommal is vettem fel videót az NLC-ről, meglepően jó eredménnyel!.
Mindenkinek erősen ajánlom, hogy jelentse a vizuális észleléseit a nemzetközi NLC észlelő adatbázis számára, amit Tom Mc Ewan működtet. Érdeklődő észlelők számára javasolom, hogy regisztráljon a szintén nemzetközi (angol nyelvű) NLC Fórumon, ahol az aktuális jelenségek mellett általános NLC-vel kapcsolatos kérdésekről, történelmi múltunk jelenségeiről, s ezekkel összefüggő hírekről is beszélgethet más észlelőkkel, segítséget kaphat, vagy választ a felmerülő kérdéseire. Ez a speciális fórum 2007-ben indult, s igen nagy népszerűségnek örvend az észlelőtársadalom körében. Az észleléseidet, képeidet elküldheted a Brit Csillagászati Egyesület NLC és sarki fény részlege vezetőjének, Ken Kennedynek is a következő emailcímre: ken.kennedy42@btinternet.com, Eredményes és iuzgalmas NLC szezont kívánok!
Rejtélyes, gyönyörű, színes, lenyűgöző, megjósolhatatlan és fotogén jelenség az NLC, ha megismered, s az enyhe nyári éjszakákon az életed részévé fog válni. Mit hoz vajon a következő NLC szezon?
Martin McKenna