Hatások és tükörképek | Árnyak és rémek – Antológia Bradbury emlékére

Írta: paddington

Vannak könyvek, amelyek biztosan más hatást gyakorolnak az olvasókra hazájukban és külföldön. Ha egy olyan szerző – jelen esetben Ray Bradbury – előtt tiszteleg az adott nyelven kevéssé olvasott kortársak sora, aki kevésbé ismert egy másik országban, a kötet biztosan csak erős marketing támogatás mellett lehet sikeres. A kíváncsivá tett olvasó szerencsés esetben kedvet kap ahhoz, hogy elolvassa a megtisztelt szerző életművét, még szerencsésebb esetben ahhoz is, hogy jobban megismerkedjen a tisztelgőkkel is.

Ray Bradbury kétségkívül a kortárs amerikai irodalom egyik legfontosabb alakja, bár a magyar olvasók talán kevésbé ismerik, mint néhány másik 20. századi amerikai szerzőt. Az elmúlt években több novelláskötete is megjelent magyarul, két legfontosabb műve – a Fahrenheit 451 és a Marsbéli krónikák – pedig évtizedek óta ismert a magyar olvasók körében is.

Elkönyvelték ugyan sci-fi szerzőként, de sokszínű életműve szinte kivétel nélkül minden mai angolszász íróra hatást gyakorolt, műfajtól függetlenül. Talán azért, mert valószínűleg nincs olyan amerikai olvasó, aki ne találkozott volna már kamaszkorában is valamelyik művével, a Farenheit 451 még a kötelező tananyagnak is része. Bradbury tavaly halt meg, 92 évet élt, haláláig alkotott és gazdag életművet hagyott maga után. A nemrégiben magyarul is megjelent Árnyak és rémek című antológia szerzői és szerkesztői ezzel az összeállítással még életében állítottak emlékművet Bradburynek, aki maga is írt a kötetbe egy novellát. (A kötet végül csak halála után egy hónappal látott napvilágot.)

Lehetetlen feladat egy novellagyűjteményről könyvismertetőt írni, főleg akkor, ha a kötet valamennyi darabja más és más szerző műve. A cikk kereteit szétfeszíti az ilyen próbálkozás, a kereteken belül viszont csak teljesen szubjektív vélemény megfogalmazására van lehetőség néhány önkényesen kiragadott alkotásról. Biztos azonban, hogy nem szabad egyetlen levegővétellel elolvasni. Olyan a kötet, mint a jóféle spanyol tapas. Sok apró falat, csipegetni, ízlelgetni kell őket. Lassan fogy el, de csak akkor lakunk jól vele, ha nem faljuk fel mohón.

A gyűjtemény szerzői a magyar olvasó számára kevéssé ismertek vagy teljesen ismeretlenek, jó részüknek egyáltalán nem jelent meg műve magyar nyelven. Ugyanakkor vannak nálunk is ismert és népszerű szerzők, így Neil Gaiman, Audrey Niffenegger vagy Margaret Atwood. Az utóbbiak műveit jobban ismerve azon is elgondolkodik az olvasó: mennyire lehet jellemző az adott szerző munkásságára az a novella, amellyel ehhez a kötethez hozzájárult, vagy inkább stílusgyakorlatnak kell tekinteni és azt kell értékelni, mennyire jól írnak az egyes szerzők az adott stílusban.

Az igazságot valahol félúton találjuk meg. A szerzők egy része megírta a maga Bradbury-novelláját, míg mások olyan műveiket adták a gyűjteményhez, amelyekre Bradbury valamely alkotása vagy életműve hatást gyakorolt – saját megítélésük szerint. Külön egységet alkotnak azok a kis utószavak, amelyeket a két válogató, Sam Weller és Mort Castle kérésére minden szerző saját alkotása mögé írt. Ezek az epilógusok nagyon személyes vallomások, amelyekből láthatjuk, hogyan emlékeznek ezek a tehetséges írók első vagy sokadik találkozásukra Bradburyvel, miben látják ők maguk a példakép hatását saját munkásságukra vagy épp csak arra a novellára, amit előtte olvashattunk.

Ray Bradbury (1920–2012)

A novellák és utószavak alkotta egységek együtt keltik azt a hatást, amit az Árnyak és rémek talán minden olvasóban kivált. És ez a hatás is kettős. Egyrészt valószínűleg mindenkiben felébred a kíváncsiság, hogy jobban megismerje Bradbury életművét, másrészt szeretnénk néhány olyan szerző más műveivel is megismerkedni, akiknek egyéb művei egyelőre nem olvashatóak magyarul.

Zseniálisnak tartom-e valamennyi novellát a kötetben? Távolról sem, de ez lehetetlen. Kedvet kaptam, hogy néhány szerző más műveit is elolvassam? Annyira, hogy a karácsony előtti e-könyv kiárusításokat kihasználva néhányuktól már meg is vettem ezt-azt angolul. Végül Ray Bradbury eddig nem olvasott műveihez kedvet kaptam-e? Bizony nagyon örültem annak, hogy vár még rám egy nemrégiben megjelent válogatás.

Így aztán mindenkinek csak azt, a talán kicsit orvosi javallatnak tűnő tanácsot tudom adni, hogy fogyasszák mértékkel ezeket a tisztelgő novellákat. Lassan ízlelgetve garantálható az előző bekezdésben vázolt hatás.

Árnyak és rémek – Ray Bradbury emlékére (Válogatta: Sam Weller és Mort Castle)
Metropolis Media, 2012

• Olvass bele!
• Fülszöveg